Turgenyev Elbeszélései.pdf

A XIX. század harmincas éveinek orosz irodalmában Turgenyev pályakezdése egy életmű határain belül megismétli a folyamatot, amely a nagy verses műfajoktól a prózához vezet. Turgenyev az 1830-as évek végén és az 1840-es évek elején költeményeket ír, majd az első prózai elbeszélés, az Andrej Koloszov megszületéséhez vezet. A "naturális iskola" eredetileg városi tematikájú fiziológiai karcolatát falusi tematika befogadására teszi alkalmassá, s ez már önmagában is új jelenség az orosz irodalomban. Az Egy vadász feljegyzései című ciklus egyes darabjai, például A scsigriji járás Hamletje (1848) már nem karcolat, hanem elbeszélés. A mű kompozicionálisan két részre tagolódik, az elsőben a vidéki nemesi társasághoz érkező vadász – Gogol és a "naturális iskola" hagyományát folytatva – ironikus, kritikus hangnemben írja le a közeget, amely a hőst körülveszi. A főhős, Vaszilij Vasziljics és a vadász között párbeszéd bontakozik ki, ez azonban nem igazi dialógus, hanem Vaszilij Vasziljicsnek a saját szavai alapján történő megismerkedése. Vaszilij Vasziljics hipertrofiált önérzettel rendelkezik, érzékeny és hiú, s tudatában a maga feletti töprengés beteges önmarcangolássá válik. A legsúlyosabb vád, amellyel a turgenyevi "felesleges ember" illeti magát, az egyéniség, az eredetiség hiánya. Az eredetiség, az egyéniség adna jelentőséget az életének, ezek révén tudna nyomot hagyni maga után, azaz nem feleslegessé, hanem hasznossá tenni létezését.